26. �jra a k�gy�    A k�t mellett romladoz� k�fal h�z�dott. Mikor m�snap este, munk�m ut�n visszaj�ttem, m�r messzir�l �szrevettem a kis herceget: l�b�t l�gatva f�nt �lt a fal tetej�n. �s hallottam, hogy besz�l valakivel.      - H�t nem eml�kszel r�? - mondta. - Nem eg�szen itt volt!      Erre egy m�sik hang felelhetett neki valamit, mert � megint er�sk�dni kezdett:      - Igen, igen! A napja ma van, de a helye nem eg�szen ez...      Mentem tov�bb a fal fel�. K�v�le m�g mindig nem l�ttam, nem hallottam senkit. � azonban tov�bb vitatkozott:      - ...�gy bizony. N�zd csak meg, hol kezd�dik a nyomom a homokban. �s csak v�rj r�m. Ma �jszaka ott leszek.      M�r csak h�szm�ternyire voltam a falt�l, de m�g most sem l�ttam semmit.      A kis herceg egy darabig hallgatott, azt�n azt k�rdezte:      - J� m�rged van? Biztos vagy benne, hogy nem fogok sok�ig szenvedni?      Megtorpantam, elszorult a sz�vem, de m�g mindig nem �rtettem a dolgot.      - Most pedig menj el - mondta a kis herceg. - Le akarok j�nni inn�t!          Erre magam is a fal t�v�be n�ztem, hirtelen h�k�l�ssel. Mert egy k�gy� �gaskodott ott a kis herceg fel�, egyike azoknak a s�rga k�gy�knak, amelyek harminc m�sodperc alatt v�geznek az emberrel. Kezemet a zsebembe m�lyesztettem, hogy el�r�ntsam a revolveremet, �s futni kezdtem fel�j�k; l�pteim zaj�ra azonban a k�gy� puh�n visszaernyedt a homokba, olyasform�n, mint egy sz�k�k�t elhal� sugara, �s siets�g n�lk�l, f�mes kis nesszel elt�nt a k�vek k�zt.      �pp j�kor �rtem a falhoz, hogy a but�cska hercegecsk�t f�lfogjam a karomban. S�padt volt, mint a h�.       - H�t ez meg mi volt? Most m�r k�gy�kkal t�rsalkodol?      Kibontottam aranysz�n� s�lj�t, amit �r�kk� a nyaka k�r� tekerve hordott. Megnedves�tettem a hal�nt�k�t, �s itattam vele p�r kortyot.      De k�rdezni m�r nem mertem t�le semmit. Komolyan n�zett r�m, karj�t a nyakamba fonta. �reztem a sz�v�t: �gy vert, mint egy megl�tt mad�r�.      - �r�l�k neki, hogy siker�lt megjav�tanod a g�pedet. Most azt�n hazat�rhetsz...      - Honnan tudod?      �ppen azt akartam el�js�golni neki, hogy minden v�rakoz�s ellen�re m�giscsak z�ld �gra verg�dtem a munk�mmal.      Nem felelt a k�rd�semre. Azt�n azt mondta:      - �n is hazamegyek ma... - �s szomork�san hozz�tette: - De az sokkal messzebb van... �s sokkal nehezebb...      �reztem, hogy valami rendk�v�li dolog t�rt�nik. �gy szor�tottam a karomba, mint egy gyereket; k�zben m�gis olyan volt, mintha f�gg�legesen elfolyn�k valami szakad�kba, �s �n mit sem tehetek, hogy visszatartsam...      Tekintete komoly volt, �s valahol a messzes�gben j�rt.      - Mim van? A b�r�nyod. Meg a b�r�ny l�d�ja. Meg a sz�jkos�r...      Szomor�an elmosolyodott.      V�rtam, hosszan, sok�ig. �reztem, hogy lassacsk�n �tmelegszik.      - Kedves kis bar�tom, te f�lt�l...      Igen, f�lt, de m�g mennyire f�lt! Hanem az�rt szel�den f�lnevetett.      - Este sokkal jobban fogok f�lni...      Megint bel�m has�tott a j�v�tehetetlens�g fagyaszt� �rz�se. �s t�rhetetlennek �reztem m�r a puszta gondolat�t is, hogy nem hallom t�bbet a nevet�s�t. Hiszen olyan volt sz�momra, mint forr�s a sivatagban.      - Kis bar�tom, hallani akarom m�g a nevet�sedet...      De � azt mondta:      - Ma �jszaka �ppen egy �ve. Ma �jjel a csillagom pontosan a f�l�tt a hely f�l�tt lesz, ahol egy esztendeje f�ldre hullottam...      - Kedves kis bar�tom, ugye, ez az eg�sz csak rossz �lom, ez a k�gy�hist�ria, ez a tal�lkoz�, ez a csillagmese...      Erre a k�rd�sre azonban nem v�laszolt. Azt mondta:      - Ami fontos, azt nem lehet l�tni...      - Persze...      - A vir�gokkal is �gy van. Ha szeretsz egy vir�got, valahol egy csillagon, j�lesik �jszaka f�ln�zned az �gre. Minden csillagon van egy vir�g.      - Persze...      - �s a v�zzel is �gy van. Amit innom adt�l, olyan volt, mint a muzsika, a csiga meg a k�t�l miatt... Eml�kszel?... Nagyon j� volt.      - Persze...      - �jszaka majd f�ln�zel a csillagokra. Az eny�m sokkal kisebb, semhogy megmutathatn�m, hol van. De jobb is �gy. Sz�modra az �n csillagom egy lesz valamerre a t�bbi csillag k�zt. �gy azt�n minden csillagot sz�vesen n�zel majd... Mind a bar�tod lesz. Azonf�l�l egy aj�nd�kot is adok neked.      Megint nevetett.      - �, kedves kis bar�tom, hogy szeretem hallani a nevet�sedet!      - �ppen ez lesz az aj�nd�kom... olyasforma, mint a v�z...      - Mit akarsz ezzel mondani?      - Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik �ton j�rnak, azoknak vezet��l szolg�lnak a csillagok. M�soknak nem egyebek cs�ppnyi kis f�nyekn�l. Ism�t m�sok, a tud�sok sz�m�ra probl�m�k. Az �zletemberem szem�ben aranyb�l voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki m�snak...      - Hogyhogy?      - Mert �n ott lakom majd valamelyiken, �s ott nevetek majd valamelyiken: ha �jszak�nk�nt f�ln�zel az �gre, olyan lesz sz�modra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyed�l neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!      �s megint nevetett.      - S ha majd megvigasztal�dt�l (mert v�g�l is mindig megvigasztal�dik az ember), �r�lni fogsz neki, hogy megismerkedt�l velem. Mindig is a bar�tom leszel. �s sz�vesen fogsz egy�tt nevetni velem. �s n�ha kinyitod majd az ablakodat, csak �gy, kedvtel�sb�l... �s a bar�taid nagyot n�znek majd, ha l�tj�k, hogy nevetsz, amikor f�ln�zel az �gre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbant�l. Sz�p kis tr�fa lesz...      �s nevetett �jra.      - Mintha a csillagok helyett egy csom� kacagni tud� csengetty�t kapt�l volna t�lem...      �s �jb�l nevetett. De azt�n elkomolyodott.      - Ma �jszaka... tudod... ne gyere el.      - Nem hagylak magadra.      - Olyan leszek majd, mintha valami bajom volna... egy kicsit olyan, mintha meghaln�k. �gy bizony. Ne gyere el, semmi sz�ks�g r�, hogy v�gign�zd... Nem �ri meg...      - Nem hagylak magadra.      � szeml�tom�st gondterhelt volt.      - Az�rt mondom... a k�gy� miatt. Nehogy esetleg t�ged is megmarjon... A k�gy�k komiszak. Puszta kedvtel�sb�l is marnak...      - Nem hagylak magadra.      De valami megnyugtatta.      - Igaz, m�sodik mar�sra m�r nem marad m�rg�k...                  Azon az �jszak�n �szre sem vettem, mikor kelt �tra. Nesztelen�l megsz�k�tt. Mikor v�gre utol�rtem, elsz�ntan, gyors l�ptekkel menetelt. Csak ennyit mondott:      - �, h�t itt vagy...      �s k�zen fogott. De m�g mindig b�ntotta valami.      - Nem j�l tetted. F�jni fog neked. Olyan lesz, mintha meghaltam volna, pedig nem is igaz...      �n csak hallgattam.      - Ugye, �rted? Nagyon messze van. Nem vihetem magammal ezt a testet. T�l neh�z.      Hallgattam.      - Olyan lesz, mint egy levetett, r�gi k�reg. M�rt volna szomor� egy levetett k�reg?...      Hallgattam.      Egy kicsit elb�tortalanodott. De azt�n �jra �sszeszedte mag�t.      - Tudod, milyen j� lesz? �n is n�zem majd a csillagokat. Minden egyes csillag k�t lesz, rozsd�s csig�val. �s mind innom ad majd.      Hallgattam.      - Olyan mulats�gos lesz! Neked �tsz�zmilli� csengetty�d lesz, nekem �tsz�zmilli� forr�som...      �s most m�r � is elhallgatott, mert s�rt...      - Helyben vagyunk. Most hadd menjek p�r l�p�st egyed�l.      De le�lt, mert f�l.            Azt�n azt mondta:      - Tudod... a vir�gom... felel�s vagyok �rte. Hiszen olyan gy�nge! �s olyan gyan�tlan. Egyebe sincs, mint n�gy semmi kis t�vise, hogy a vil�gt�l v�dekezz�k...      Le�ltem �n is, mert nem b�rtam tov�bb �llva maradni.      - H�t igen - mondta. - Ennyi az eg�sz.      Egy kicsit m�g t�tov�zott, azt�n f�l�llt. L�pett egyet. �n moccanni se b�rtam.      Csak ennyi volt: egy s�rga villan�s a bok�j�n�l. Egy pillanatig mozdulatlanul �llt. Nem ki�ltott. Szel�den d�lt el, ahogyan a f�k. M�g csak zajt sem keltett, a homok miatt.