22. A v�lt��r   - J� napot! - mondta a kis herceg.      - J� napot! - mondta a v�lt��r.      - Mit csin�lsz te itt? - k�rdezte a kis herceg.      - Rost�lom az utasokat, ezres�vel - mondta a v�lt��r. - Hol jobbra k�ld�m a vonatokat, amik viszik �ket, hol meg balra.      �s egy kivil�g�tott gyorsvonat r�zk�dtatta meg mennyd�rg� robajjal a v�lt�h�zat.      - De s�rg�s nekik - mondta a kis herceg. - Mit keresnek?      - Azt maga a mozdonyvezet� se tudja - mondta a v�lt��r.      Ellenkez� ir�nyb�l eld�b�rg�tt egy m�sik kivil�g�tott gyorsvonat.      - M�ris visszaj�ttek? - k�rdezte a kis herceg.      - Ezek nem ugyanazok - mondta a v�lt��r. - Ez egy ellenvonat.      - Nem �rezt�k j�l magukat ott, ahol voltak?      - Az ember sosem �rzi j�l mag�t ott, ahol �ppen van - mondta a v�lt��r.      F�ld�b�rg�tt egy harmadik kivil�g�tott gyorsvonat.      - Ezek az els� vonatnak az utasait �ld�zik? - k�rdezte a kis herceg.      - Egy�ltal�n nem �ld�znek semmit - mondta a v�lt��r. - Alusznak odabent vagy �s�toznak. Csak a gyerekek nyomj�k az orrukat az ablak�veghez.      - Mert csak a gyerekek tudj�k, hogy mit keresnek - mondta a kis herceg. - Id�t vesztegetnek egy rongybab�ra, amit�l egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, �s ha elveszik t�l�k, s�rnak...      - K�nny� nekik - mondta a v�lt��r.     23. A keresked�      - J� napot! - mondta a kis herceg.      - J� napot! - mondta a keresked�.      Ez a keresked� szomj�s�golt� labdacsokat �rult. Aki hetente egyet bevesz, az t�bb� nem is k�v�n inni.      - H�t ezt meg minek �rulod? - k�rdezte a kis herceg.      - Rengeteg id�t lehet megtakar�tani vele - felelte a keresked�. - A tud�sok kisz�m�tott�k: heti �tvenh�rom percet!      - �s mit csin�l az ember azzal az �tvenh�rom perccel?      - Amit akar...      "�n - gondolta a kis herceg -, ha nekem �tvenh�rom f�l�sleges percem volna, sz�pen elinduln�k egy forr�s fel�..."      24. A nyolcadik nap      A defektemet k�vet� nyolcadik napon voltunk, �s �gy hallgattam a keresked� hist�ri�j�t, hogy k�zben v�zk�szletem utols� cs�ppjeit kortyoltam.      - K�ts�gk�v�l sz�pek az eml�keid - mondtam a kis hercegnek -, �n azonban m�g mindig nem jav�tottam meg a g�pemet, viszont innival�m sincs t�bb, �gyhogy magam is nagyon �r�ln�k neki, ha sz�pen elindulhatn�k egy forr�s fel�!      - Bar�tom, a r�ka azt mondta...      - �des kis �regem, hagyd m�r azt a r�k�t!      - Mi�rt?      - Mert r�videsen szomjan halunk...      Nem �rtette az okoskod�somat, azt mondta:      - J� az embernek, ha volt egy bar�tja, m�g ha r�videsen meg is kell halnia. �n a magam r�sz�r�l nagyon �r�l�k neki, hogy volt egy r�ka bar�tom...      "K�ptelen f�lfogni a vesz�lyt - gondoltam. - Nem volt soha se �hes, se szomjas. Be�ri egy kis napf�nnyel..."      � azonban r�m n�zett, �gy felelt a gondolatomra:      - �n is szomjas vagyok... Keress�nk egy kutat...      Cs�ggedten legyintettem: k�ptelen v�llalkoz�s vakt�ban kutat keresni a hat�rtalan sivatagban. De az�rt m�gis elindultunk.      N�m�n v�ndoroltunk �r�kon �t, azt�n lesz�llt az �jszaka, �s sorra f�lragyogtak a csillagok. Mintha �lomban l�ttam volna �ket: egy kicsit l�zas voltam a szomj�s�gt�l. Eml�kezetemben ott t�ncoltak a kis herceg szavai.      - Azt mondtad, te is szomjas vagy? - k�rdeztem.      De � nem felelt a k�rd�semre. Egyszer�en csak ennyit mondott:      - N�ha a sz�vnek is j� a v�z...      Nem �rtettem a v�lasz�t, de nem sz�ltam t�bbet. Tudtam, hogy �t sosem szabad faggatni.      Elf�radt. Le�lt. �n mell�je �ltem. Akkor n�mi cs�nd ut�n azt mondta:      - A csillagok sz�pek. Att�l, hogy van rajtuk egy l�thatatlan vir�g...      Olyasmit feleltem, hogy "persze, persze", azt�n sz�tlanul b�multam a holdf�nyben a homok red�it.      - A sivatag is sz�p - tette hozz�.      Igaza volt. Mindig szerettem a sivatagot. Az ember le�l egy homokdombra. nem l�t semmit. Nem hall semmit. Valami m�gis cs�ndesen sug�rzik...      - Az teszi sz�pp� a sivatagot - mondta a kis herceg -, hogy valahol egy kutat rejt...      Meglep�dtem, mert egyszerre meg�rtettem a homoknak ezt a titokzatos sug�rz�s�t. Gyerekkoromban egy r�gi h�zban laktam; a legenda szerint valahol kincs volt el�sva benne. Igaz, soha senki nem j�tt a nyom�ra; meglehet, nem is kereste soha senki. M�gis elvar�zsolta az eg�sz h�zat. Titkot rejtett valahol a sz�ve m�ly�n...      - Igen - mondtam a kis hercegnek -, ak�r egy h�zr�l van sz�, ak�r a csillagokr�l, ak�r a sivatagr�l: ami sz�pp� teszi �ket, az l�thatatlan.      - �r�l�k neki, hogy egy v�lem�nyen vagy a r�k�mmal - mondta a kis herceg.      �s mert elaludt, a karomba vettem, �s �gy folytattam utamat. Meghatotts�got �reztem: mintha t�r�keny kincset vittem volna. S�t, mintha t�r�kenyebb dolog egy�ltal�n nem is lett volna a F�ld�n. N�ztem a holdvil�gban ezt a s�padt homlokot, ezt a csukott szemp�rt, ezeket a sz�lben meg-megrezd�l� aranyf�rt�ket, �s azt gondoltam magamban: "Amit l�tok, az csak a k�reg. Ami a legfontosabb, az l�thatatlan..."      S mivel nyitott ajkai k�r�l valami mosolyf�le derengett, m�g ezt is gondoltam: "Ebben az alv� kis hercegben a legjobban a vir�gj�hoz val� h�s�ge hat meg: egy r�zsa k�pe, mely akkor is �gy ragyog benne, mint egy l�mpa l�ngja, amikor alszik..." �s ett�l m�g t�r�kenyebbnek t�nt a szememben. A l�mp�kra nagyon kell vigy�zni: el�g egy hirtelen kis sz�l, hogy kioltsa �ket...      Mentem, mentem, �s hajnalban r�bukkantam a k�tra.      25. A k�t - Az emberek - mondta a kis herceg - gyorsvonatokon z�tyk�l�dnek, de m�r nem tudj�k, mit keresnek. Erre elkezdenek �g�lni, �s csak forognak k�rbe-k�rbe...      Azt�n m�g hozz�tette:      - Nem �ri meg...      A k�t, amit tal�ltunk, nem hasonl�tott a szaharai kutakhoz. A szaharai kutak egyszer�en homokba �sott lyukak. Ez meg olyan volt, mint egy falusi k�t.      Holott falunak nyoma sem volt, �gyhogy azt hittem, k�pr�zik a szemem.      - Nem furcsa? - mondta a kis herceg. - Minden k�szen van: csiga, v�d�r, k�t�l...      Nevetett, megfogta a k�telet, megmozgatta a csig�t. A csiga nyikorgott, mint egy �reg sz�lkakas, ha hossz� sz�net ut�n f�l�bred a sz�l.      - Hallod? - mondta a kis herceg. - F�l�bresztj�k a kutat, � meg �nekel...      Nem akartam, hogy meger�ltesse mag�t.      - Hagyd, majd �n - mondtam. - Neked ez t�l neh�z.      Lassan f�lvontam a v�dr�t a k�v�ig. R��ll�tottam a k�v�ra, j� szil�rdan. F�lemben m�g tartott a csiga �neke; a v�d�rben m�g remegett a v�z, �s benne, l�ttam, ott remegett a nap.      - �ppen erre a v�zre szomjazom - mondta a kis herceg. - Adj innom...      Egyszerre meg�rtettem, hogy mit keresett!      Ajk�hoz emelte a v�dr�t. Hunyt szemmel ivott. Olyan volt ez, mint egy �nnep. Ez a v�z m�s volt, t�bb volt puszta italn�l. A csillagok alatti v�ndorl�sb�l sz�letett, a csiga �nek�b�l, a karom megfesz�tett erej�b�l. Olyan j�lesett a sz�vnek, mint egy aj�nd�k. Mikor gyerek voltam, �gy aranyozta be a kar�csonyi aj�nd�kot a kar�csonyfa f�nye, az �jf�li mise zen�je meg a mosolyok var�zsa.      - N�latok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben �tezer r�zs�t nevelnek. M�gse tal�lj�k meg, amit keresnek.      - Nem tal�lj�k meg - mondtam.      - Pedig egyetlen r�zs�ban vagy egy korty v�zben megtal�lhatn�k...      - Minden bizonnyal - feleltem.      - Csakhogy a szem vak - tette hozz� a kis herceg. - A sz�v�nkkel kell keresni.      �n is ittam. Megk�nnyebb�ltem t�le. Mikor a nap f�lkel, m�zsz�ne van a homoknak. Most ennek a m�zsz�nnek is �r�ltem. Mi�rt is �rt utol azt�n a szenved�s...      - Meg kell tartanod, amit �g�rt�l - mondta szel�den a kis herceg, �s m�r �jra ott �lt mellettem.      - Mit �g�rtem?      - Tudod... sz�jkosarat a b�r�nyomnak... hiszen felel�s vagyok a vir�gom�rt!      El�szedtem a zsebemb�l a rajzaimat. A kis herceg r�juk pillantott, �s elnevette mag�t.      - �, a majomkeny�rf�id! - mondta. - Mint a k�posztafejek...      - Ugyan!      Pedig olyan b�szke voltam a majomkeny�rf�imra!      - A r�k�d meg... a f�lei... ink�bb mintha szarvak voln�nak... meg azt�n t�l nagyok is!      �s megint nevetett.      - Igazs�gtalan vagy, bar�tocsk�m; megmondtam, hogy nem tudok egyebet rajzolni, mint nyitott meg csukott �ri�sk�gy�t.      - Semmi hiba - mondta. - A gyerekek meg�rtik.      Rajzoltam h�t egy sz�jkosarat. �s elszorult a sz�vem, ahogy �tny�jtottam neki.      - Neked valami titkos terved van...      Nem felelt. Azt mondta:      - Tudod... holnap lesz egy �ve, hogy a F�ldre estem...      Majd n�mi sz�net ut�n:      - Eg�szen k�zel ide...      Elpirult.      S engem, magam sem tudom, mi�rt, elfogott valami s�t�t szomor�s�g. Egyszerre f�l�tl�tt bennem egy k�rd�s:      - Akkor h�t egy hete reggel, amikor megismertelek, nem csak �gy v�letlen�l k�sz�lt�l itt, egysz�l-egyed�l, ezer m�rf�ldnyire minden lakott helyt�l? Oda akart�l visszamenni, ahov� leest�l?      A kis herceg �jra elpirult.      �n pedig habozva hozz�tettem:      - Csak nem az �vfordul� miatt?      A kis herceg m�g jobban elpirult. Felelni nem felelt a k�rd�seimre; de ha valaki elpirul, az ugye azt jelenti, hogy "igen".      - � - mondtam neki -, att�l f�lek...      Azt felelte:      - Neked most dolgoznod kell. Vissza kell menned a g�pedhez. Itt v�rlak majd, gyere vissza holnap este...      �n azonban nyugtalan maradtam. Eszembe jutott a r�ka. Aki hagyja, hogy megszel�d�ts�k, az a s�r�s kock�zat�t is v�llalja vele...