10. A kir�ly      Ez a 325-�s, 326-os, 327-es, 328-as, 329-es �s 330-as kisbolyg�k vid�ke volt; a kis herceg teh�t azzal kezdte, hogy sorra l�togatta �ket, foglalkoz�st keresni meg m�vel�dni is.      Az els�n egy kir�ly lakott. A kir�ly, b�borban �s hermelinben, egy nagyon egyszer�, de m�lt�s�gteljes tr�nuson �lt.      - Hoh�! Itt egy alattval�! - ki�ltott f�l, amikor megpillantotta a kis herceget.      "Hogyan ismerhet meg - gondolta mag�ban a kis herceg -, ha m�g soha �let�ben nem l�tott?"      Nem tudta, hogy a kir�lyok szem�ben a vil�g f�l�tt�bb egyszer�: minden ember alattval�.      - Gyere k�zelebb, hogy jobban szem�gyre vehesselek - mondta a kir�ly, �s nagyon b�szke volt r�, hogy v�gre valaki f�l�tt kir�lykodhatik.      A kis herceg k�r�ln�zett, hov� �lhetne le, de a bolyg�t mindenest�l bebor�totta a pomp�s hermelin pal�st. �llva maradt h�t, �s mert f�radt volt, �s�tott egyet.      - Az etikett megtiltja, hogy a kir�ly jelenl�t�ben �s�tsanak - mondta az uralkod�. - Megtiltom.      - Nem b�rom meg�llni �s�t�s n�lk�l - felelte a kis herceg zavartan. - Nagy utat tettem meg, �s nem aludtam...      - Akkor megparancsolom, hogy �s�ts - mondta a kir�ly. - Hossz� esztend�k �ta senkit sem l�ttam �s�tani. Az ilyesmi ritka sz�rakoz�s nekem. Tess�k, �s�ts m�g egyet! Parancsolom.      - Csakhogy ett�l l�mpal�zas lettem. Nem megy... - felelte a kis herceg, �s elpirult.      - Hm... hm... - t�n�d�tt a kir�ly. - H�t akkor... megparancsolom, hogy hol �s�ts, hol meg...      D�nny�g�tt valamit, szeml�tom�st feszengve.      Mert a kir�ly f�lt�tlen�l ragaszkodott hozz�, hogy tisztelj�k a kir�lyi tekint�ly�t. Semmif�le engedetlens�get nem t�rt: abszol�t uralkod� volt. De mivel ugyanakkor j�s�gos is volt, �rtelmes parancsokat osztogatott.      "Ha egy gener�lisnak megparancsoln�m - mondogatta -, hogy v�ltozz�k tengeri mad�rr�, �s a gener�lis nem engedelmeskedn�k: ebben nem � lenne a hib�s. �n lenn�k a hib�s miatta."      - Le�lhetek? - k�rdezte a kis herceg f�l�nken.      - Parancsolom, hogy �lj le - felelte a kir�ly, �s m�lt�s�gteljesen od�bb h�zta egy kicsit a hermelin pal�stja szeg�ly�t.      A kis herceg elcsod�lkozott: a bolyg� eg�szen par�nyi volt. Vajon min uralkodik akkor a kir�ly?      - F�ls�g - mondta -, engedelmet k�rek, de k�rdezn�k f�ls�gedt�l valamit...      - Parancsolom, hogy k�rdezz t�lem valamit - mondta sietve a kir�ly.      - F�ls�ged... min uralkodik?      - Mindenen - v�laszolta m�rhetetlen egyszer�s�ggel a kir�ly.      - Mindenen?      A kir�ly fut� kis mozdulattal v�gigmutatott a bolyg�j�n meg a t�bbi bolyg�n meg a csillagokon.      - Ezen mind? - k�rdezte a kis herceg.      - Ezen mind - felelte a kir�ly.      Mert nemcsak abszol�t uralkod� volt, hanem egyetemes is.      - �s a csillagok engedelmeskednek f�ls�gednek?      - Term�szetesen - mondta a kir�ly. - Azon nyomban. Semmi fegyelmezetlens�get nem t�r�k.      A kis herceg el�mult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napj�ban nem negyvenn�gy naplement�t l�thatna, hanem hetvenkett�t, s�t sz�zat vagy ak�r k�tsz�zat is, �s m�g csak od�bb se kellene h�znia a sz�k�t! S mivel egy kicsit szomor� volt, mert esz�be jutott az elhagyott bolyg�csk�ja, olyannyira nekib�torodott, hogy egy kegyet mer�szelt k�rni a kir�lyt�l:      - �gy szeretn�k naplement�t l�tni... �rvendeztessen meg f�ls�ged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodj�k le...      - Ha egy gener�lisnak azt parancsoln�m, sz�lljon vir�gr�l vir�gra, mint egy lepke, vagy �rjon egy trag�di�t, vagy v�ltozz�k tengeri mad�rr�, �s a gener�lis nem hajtan� v�gre a parancsot, ki lenne a hib�s emiatt: � vagy �n?      - F�ls�ged! - jelentette ki a kis herceg nagy hat�rozotts�ggal.      - L�tod. Mindenkit�l azt kell k�vetelni, amit az illet� megtehet. A tekint�ly legels� alapja az �rtelem - mondta a kir�ly. - Ha n�pednek azt parancsolod, vesse mag�t a tengerbe: f�ll�zad, forradalmat csin�l. Az�rt van jogom engedelmess�get k�vetelni, mert �sszer�ek a parancsaim.      - Akkor mi lesz a naplement�mmel? - firtatta a kis herceg, mert ha m�r f�ltett egy k�rd�st, t�bb� nem t�g�tott t�le.      - Meg fogod kapni a naplement�det. K�vetelem. De korm�nyz�i b�lcsess�gemben megv�rom, hogy kedvez�ek legyenek hozz� a k�r�lm�nyek.      - �s az mikor lesz? - tudakolta a kis herceg.      - Hm... hm... - felelte a kir�ly, �s b�ng�szni kezdett egy testes napt�rban. - Hm... hm... mikor lesz... mikor lesz... ma este, h�t �ra negyven perc k�r�l. �s majd megl�tod, milyen h�ven engedelmeskednek nekem.      A kis herceg �s�tott. Sajn�lta, hogy oda a napnyugt�ja. R�ad�sul egy kicsit unatkozott is m�r.      - Nincs itt semmi dolgom t�bbet - mondta a kir�lynak. - Megyek tov�bb.      - Ne menj! - mondta a kir�ly, hiszen olyan b�szke volt r�, hogy v�gre akadt egy alattval�ja. - Ne menj el, megteszlek miniszternek.      - Milyen miniszternek?      - H�t... igazs�g�gyinek!      - De ha nincs, akinek igazs�got szolg�ltassak!      - Sosem lehet tudni - felelte a kir�ly. - M�g nem j�rtam be a kir�lys�gomat. �reg vagyok, hint�ra nincs helyem, a gyalogl�s meg f�raszt.      - �, hiszen m�r l�ttam! - mondta a kis herceg, �s el�rehajolt, hogy egy pillant�st vessen a bolyg� t�ls� fel�re. - Ott sincs senki.      - H�t akkor �t�lkezz�l saj�t magadon - mondta a kir�ly. - Ez a legnehezebb. Magunkon �t�lkezni sokkal nehezebb, mint m�son. Ha siker�l helyesen �t�lkezned saj�t magad f�l�tt, az annak a jele, hogy val�di b�lcs vagy.      - De �t�lkezni minden�tt �t�lkezhetem magam f�l�tt - jegyezte meg a kis herceg. - Ahhoz nem kell itt laknom.      - Hm... hm... - mondta a kir�ly. - Azt hiszem, van itt valahol a bolyg�mon egy v�n patk�ny. �jszaka hallom a motoz�s�t. H�t �t�lkezz�l e f�l�tt a v�n patk�ny f�l�tt. Id�r�l id�re hal�lra �t�led; �lete �gy a te igazs�gszolg�ltat�sodt�l f�gg majd. Azt�n minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takar�koss�gb�l, mivel csak egy van bel�le.      - Nem szeretem a hal�los �t�leteket - mondta a kis herceg -, �s minden bizonnyal elmegyek.      - Ne! - mondta a kir�ly.      A kis herceg azonban nekifogott az el�k�sz�leteknek, majd, mivel nem akart f�jdalmat okozni az �reg uralkod�nak, �gy sz�lt:      - Ha f�ls�gednek az a k�v�ns�ga, hogy pontosan engedelmeskedjenek a parancsainak, nekem is adhatna egy �sszer� parancsot. Megparancsolhatn� p�ld�ul, hogy egy percen bel�l keljek �tra. A k�r�lm�nyek, �gy l�tom, kedvez�ek...      A kir�ly nem felelt. A kis herceg el�sz�r t�tov�zott, azt�n egy s�hajt�ssal m�gis �tra kelt.      - Kinevezlek nagyk�vetemnek! - ki�ltott ut�na sietve a kir�ly.      Arc�r�l csak �gy sug�rzott a tekint�ly.      "H�t bizony furcs�k a f�ln�ttek" - gondolta �tk�zben a kis herceg.   11. A hi�      A m�sodik bolyg�n lakott a hi�.      - L�m, l�m! - ki�ltotta m�r messzir�l, amikor megpillantotta a kis herceget. - Megl�togat egy csod�l�m!      Mert aki hi�, annak az �sszes t�bbi ember olyb� t�nik, mint a csod�l�ja.      - J� napot! - mondta a kis herceg. - Fura kalapja van uras�godnak.      - Arra val�, hogy megemeljem - felelte a hi�. - Hogy viszonozzam vele az �nnepl�st. De sajnos, soha nem j�r erre senki.      - �gy? - k�rdezte a kis herceg, �s egy sz�t sem �rtett az eg�szb�l.      - Csapd �ssze a tenyeredet - javasolta neki a hi�.      A kis herceg �ssze�t�tte a k�t tenyer�t. A hi� szer�nyen megemelte a kalapj�t.      "Itt m�r mulats�gosabb, mint az im�nt a kir�lyn�l volt" - gondolta a kis herceg, �s �jra �sszeverte a tenyer�t. A hi� meg �jra megemelte a kalapj�t.      �gy ment ez �t percig; akkor a kis herceg elunta az egyhang� j�t�kot.      - H�t ahhoz mit kell csin�lni, hogy a kalap leess�k? - k�rdezte.      A hi� ezt egyszer�en elengedte a f�le mellett. Aki hi�, az csak a dics�retet hallja meg, soha m�st.      - Val�ban nagyon csod�lsz engem? - k�rdezte a kis hercegt�l.      - Mit jelent az, hogy csod�lni?      - Csod�lni annyit jelent, mint elismerni az illet�r�l, hogy sz�les e bolyg�n � a legszebb, a legjobban �lt�z�tt, a leggazdagabb �s a legokosabb.      - De hiszen te egyed�l vagy a bolyg�don!      - Az�rt m�giscsak tedd meg! Az�rt m�giscsak csod�lj!      - Csod�llak - mondta a kis herceg, �s egy par�nyit megvonta a v�ll�t. - Csak azt nem �rtem, mire j� az neked!      �s sietve od�bb�llt.      "Sz�, ami sz� - gondolta �tk�zben -, a f�ln�ttek nagyon-nagyon furcs�k."   12. Az isz�kos      A k�vetkez� bolyg�n egy isz�kos lakott. Ez a l�togat�s nagyon r�vid ideig tartott, de nagyon elszomor�totta a kis herceget.      Ott tal�lta az isz�kost egy sor �res meg egy sor teli palack el�tt.      - H�t te mit csin�lsz itt? - k�rdezte t�le.      - Iszom - felelte gy�szos k�ppel az isz�kos.      - Mi�rt iszol? - k�rdezte a kis herceg.      - Hogy felejtsek - felelte az isz�kos.      - Mit? - tudakolta a kis herceg, mert m�ris megsajn�lta.      - Azt, hogy sz�gyellem magam - felelte az isz�kos �s lehajtotta a fej�t.      A kis herceg szeretett volna seg�teni rajta.      - Mi�rt sz�gyelled magad? - k�rdezte.      - Mert iszom - v�gta el a tov�bbi besz�lget�st az isz�kos, �s m�lys�ges hallgat�sba s�llyedt.      A kis herceg megh�kkenve szedel�zk�d�tt.      "Bizony, bizony - gondolta �t k�zben -, a f�ln�ttek rettent�en furcs�k."