1. Az �ri�sk�gy�         Hat�ves koromban egy k�nyvben, mely az �serd�r�l sz�lt, �s Igaz T�rt�netek volt a c�me, l�ttam egy nagyszer� k�pet. �ri�sk�gy�t �br�zolt, amint egy vad�llatot nyel el. Tess�k, itt a rajz m�solata.          A k�nyvben ez �llt: "Az �ri�sk�gy� eg�szben, r�g�s n�lk�l nyeli le zs�km�ny�t. Ut�na moccanni sem b�r, �s az em�szt�s hat h�napj�t v�gigalussza."      Akkoriban sokat t�n�dtem a dzsungelek kalandjain, �s egy sz�nes ceruz�val nekem is siker�lt megrajzolnom els� rajzomat. Az 1. sz�m�t. Ilyesform�n:        Remekm�vemet megmutattam a f�ln�tteknek, �s megk�rdeztem �ket, nem f�lnek-e t�le.      - Mi�rt kellene f�lni egy kalapt�l? - v�laszolt�k.      Az �n rajzom azonban nem kalapot �br�zolt. �ri�sk�gy�t �br�zolt, amint �pp egy elef�ntot em�szt. Erre lerajzoltam az �ri�sk�gy�t bel�lr�l is, hogy a f�ln�ttek meg�rthess�k, mir�l van sz�. Mert nekik mindig mindent meg kell magyar�zni. Ez a 2. sz�m� rajz ilyesforma volt:        Most azt�n a f�ln�ttek azt aj�nlott�k, ne rajzoljak t�bb� �ri�sk�gy�t se nyitva, se csukva, hanem ink�bb foglalkozzam f�ldrajzzal, t�rt�nelemmel, sz�mtannal �s nyelvtannal. �gy mondtam le hat�ves koromban nagyszer� fest�i p�lyafut�somr�l. Kedvemet szegte 1. �s 2. sz�m� rajzom kudarca. A nagyok semmit sem �rtenek meg magukt�l, a gyerekek pedig belef�radnak, hogy �r�k�s-�r�kk� magyar�zgassanak nekik.      M�s mesters�get kellett v�lasztanom teh�t: megtanultam rep�l�g�pet vezetni.      Nagyj�b�l az eg�sz vil�got berep�ltem. �s val� igaz, hogy k�zben nagy haszn�t vettem a f�ldrajznak. Els� pillant�sra meg tudtam k�l�nb�ztetni K�n�t Arizon�t�l. Ez pedig f�l�tt�bb hasznos dolog, ha �jszaka elt�ved az ember.      �gy azt�n �letem folyam�n nagyon sokszor ker�ltem kapcsolatba komoly emberekkel. J�csk�n akadt dolgom a f�ln�ttekkel. K�zvetlen k�zelb�l l�thattam �ket. �s nem mondhatn�m, hogy ett�l jobb lett r�luk a v�lem�nyem.      Ha olyannal tal�lkoztam, aki kicsit �rtelmesebbnek l�tszott, kipr�b�ltam rajta 1. sz�m� rajzomat, mert azt mindig magamn�l tartottam. Meg akartam tudni, val�ban meg�rti-e a dolgokat. De a v�lasz mindig �gy hangzott: "Ez egy kalap."      Erre azt�n nem besz�ltem neki se �ri�sk�gy�kr�l, se �serd�kr�l, se csillagokr�l. Alkalmazkodtam hozz�. Bridzsr�l besz�ltem neki, meg golfr�l meg politik�r�l �s nyakkend�kr�l. Az illet� f�ln�tt pedig nagyon �r�lt neki, hogy ilyen okos emberrel ker�lt ismerets�gbe.     2. A b�r�ny        �gy �ltem mag�nyosan, an�lk�l, hogy igaz�ban b�rkivel is sz�t �rthettem volna, m�g egyszer, hat esztend�vel ezel�tt, k�nyszerlesz�ll�st nem kellett v�geznem a Szahar�ban. Valami elt�r�tt a motoromban. �s mivel se g�p�szem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekil�tnom, hogy z�ld �gra verg�djem valahogyan, �s kijav�tsam a s�lyos hib�t. �let �s hal�l k�rd�se volt ez sz�momra. Alig egy h�tre val� iv�vizem volt.      Ott d�ltem �lomra az els� este a homokon, ezerm�rf�ldnyire minden lakott helyt�l. Elhagyatottabb voltam, mint tutaj�n a haj�t�r�tt az �ce�n k�zep�n. Elk�pzelhet� h�t, mennyire meglep�dtem, amikor hajnalban egy fura kis hang �bresztett f�l. Azt mondta:      - L�gy sz�ves, rajzolj nekem egy b�r�nyt!      - Micsoda?      - Rajzolj nekem egy b�r�nyt...      F�lugrottam, mintha vill�m csapott volna le mellettem. Megd�rg�ltem a szememet, azt�n j�l kimeresztettem. �s egy apr� emberk�t l�ttam, egy teljess�ggel rendk�v�li kis emberk�t, amint komoly figyelemmel szeml�l. Itt a legjobb k�p, amit k�s�bb csin�lnom siker�lt r�la.        Csakhogy az �n rajzom k�ts�gk�v�l sokkal kev�sb� elragad�, mint amilyen a mint�ja volt. Igaz, nem az �n hib�mb�l. Mert ami fest�i p�lyafut�somat illeti, att�l m�r hatesztend�s koromban elvett�k a kedvemet a f�ln�ttek, �gy azt�n nem is tanultam meg rajzolni, kiv�ve a csukott meg a nyitott �ri�sk�gy�kat.      �mulatt�l kerek szemmel n�ztem h�t a k�l�n�s t�nem�nyt. Ne feledj�k el: ezer m�rf�ldre voltam minden lakott vid�kt�l. Emberk�men pedig semmi jele nem volt annak, mintha elt�vedt volna, vagy hal�losan f�radt, hal�losan �hes, hal�losan szomjas lenne, esetleg hal�losan f�lne. Egy�ltal�n nem �gy festett, mint egy szerencs�tlen gyerek, aki elt�vedt a sivatagban, ezerm�rf�ldnyire minden lakott helyt�l. Mikor v�gre szavamra leltem, azt k�rdeztem t�le:      - De h�t... hogy ker�lsz te ide?      Erre szel�den, �s mintha valami nagyon komoly dolgot k�rne, megism�telte:      - L�gy sz�ves, rajzolj nekem egy b�r�nyt...      Ha valami nagyon leny�g�z�en rejt�lyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedj�k. Ak�rmilyen k�ptelens�gnek tal�ltam, hogy ezer m�rf�ldre minden lakott helyt�l �s r�ad�sul hal�los veszedelemben: el�vettem a zsebemb�l egy darab papirost meg a t�lt�tollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy �n f�k�nt f�ldrajzot, t�rt�nelmet, sz�mtant �s nyelvtant tanultam, �s egy kicsit kedvetlen�l k�z�ltem az emberk�mmel, hogy nem tudok rajzolni.      - Annyi baj legyen - felelte. - Rajzolj nekem egy b�r�nyt.      Minthogy b�r�nyt soha �letemben nem rajzoltam, pap�rra vetettem neki a k�t rajz k�z�l, amire egy�ltal�n k�pes voltam, az egyiket: a csukott �ri�sk�gy�t. De hogy elk�pedtem, mikor az emberke azt mondta r�:      - Nem! Nem! Nem elef�ntot akarok �ri�sk�gy�ban! Az �ri�sk�gy� nagyon veszedelmes, az elef�nt meg olyan behem�t nagy. N�lam odahaza minden apr�. Nekem b�r�nyka kell. Rajzolj nekem egy b�r�nyt.      H�t erre rajzoltam egyet.          Figyelmesen szem�gyre vette, azt�n:      - Nem! - mondta. - Ez m�r nagyon beteg. Csin�lj egy m�sikat nekem.      Rajzoltam egy m�sikat.          Kis bar�tom kedvesen, de eln�z�en mosolygott.      - J�, j�... Csakhogy ez nem b�r�ny, hanem kos. Ennek szarva van.      Megint �jat rajzoltam.          Ez se volt j� neki, ak�rcsak az el�z�k.      - Nagyon �reg. Nekem olyan b�r�ny kell, amelyik sok�ig �l.      Erre m�r kifogytam a t�relemb�l. Miel�bb neki akartam kezdeni a motorom sz�tszerel�s�nek; r�firk�ltam h�t a pap�rra a mell�kelt rajzot.          - Tess�k - mondtam. - Ez itt a l�d�ja. Benne van a b�r�ny, amit akarsz.      Nagy meglepet�semre egyszeriben f�lragyogott az arca.      - Ez az! �ppen �gy akartam! Mit gondolsz, sok f� kell ennek a b�r�nynak?      - Mi�rt?      - H�t mert n�lam odahaza minden olyan kicsi...      - Biztosan el�g lesz neki. Eg�szen kicsi b�r�ny.      A rajz f�l� hajolt.      - Nem is olyan kicsi... N�zd csak! Elaludt...      �gy ismerkedtem meg a kis herceggel.     3. " Te is az �gb�l j�tt�l?"        Hossz� id�be tellett, m�g meg�rtettem, honn�t j�tt. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott k�rd�sekkel, az eny�imet azonban mintha meg se hallotta volna. Lassank�nt, v�letlen�l elejtett szavakb�l tudtam meg, amit megtudtam. �gy mikor el�sz�r l�tta meg a rep�l�met (nem rajzolom le: rep�l�g�pet rajzolni az �n sz�momra t�l fogas f�ladat volna), azt k�rdezte:      - H�t ez meg mi a sz�sz?      - Ez nem sz�sz. Ez rep�l. Rep�l�g�p. Az �n rep�l�g�pem.      Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy rep�l�k.      - Hogyan?! - ki�ltott f�l. - Az �gb�l pottyantt�l le?      - Igen - feleltem szer�nyen.      - H�t ez furcsa...      �s f�lkacagott, gy�ngy�z� kacag�ssal; ez hat�rozottan bosszantott. Megk�v�nom, hogy komolyan vegy�k a szerencs�tlens�geimet.      - Sz�val te is az �gb�l j�tt�l? - tette hozz�. - Melyik bolyg�r�l val� vagy?      Mintha hirtelen f�ny vil�g�totta volna meg rejt�lyes jelenl�t�t.      - Eszerint egy m�sik bolyg�r�l val� vagy? - szegeztem neki a k�rd�st.      Nem felelt. Csak a fej�t cs�v�lta lassan, �s a rep�l�met n�zte.      - Igaz, ezen nem j�hetsz valami messzir�l...      �s hosszas t�preng�sbe mer�lt. Azt�n el�vette zseb�b�l a b�r�nyomat, �s kincse szeml�l�s�be m�lyedt.      K�pzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallom�s a "m�sik bolyg�r�l". Pr�b�ltam h�t t�bbet is megtudni.      - Honn�t j�tt�l, emberk�m? Hol van az az "odahaza"? Hov� akarod magaddal vinni a b�r�nyomat?      T�n�dve hallgatott, azt�n azt mondta:      - Az a j� ebben a l�d�ban, amit adt�l, hogy �jszak�ra h�znak is megfelel neki.      - Persze, persze. Ha j� leszel, k�telet is adok, amivel megk�theted. Meg egy kar�t.      Aj�nlatom szeml�tom�st megh�kkentette a kis herceget.      - Megk�tni? Milyen ostoba �tlet!      - De ha nem k�t�d meg, elk�sz�l, elv�sz...      Kis bar�tom erre megint f�lkacagott.      - Elk�sz�l? Hov�?       - Mit tudom �n. Az orra ut�n...      A kis herceg elkomolyodott.      - Annyi baj legyen. Hiszen n�lam odahaza olyan kicsi minden... - �s mintha egy kis szomor�s�g bujk�lt volna a hangj�ban, ahogy hozz�tette: - Nem valami sok�ig mehet az orra ut�n az ember...