Júlia Petrusina:Macskakölyök

A macskakölyök a nyirkos lépcsőházban
Nem várt több meleget, fázósan vacogott,
Reményét vesztve, már meg sem kísérelte
Elkapni árny játékát - morc és elhagyott.
De hirtelen égetően forró kezek
Melengetik, ölelik és kicsiny szíve
Majd kiugrik az örömtől - az életnek
E gyengéd morzsájától - mi utólérte.
Elérohant... de a hiú reményt keltő
Simogató ember eltűnt, egyszerűen
Nem értette - a szeretetet nem illő
Fukarul és csak morzsaként osztogatni.
Mért mesélem ezt neked? A verseket,
Mint ékszereket, lakat alatt őriztem:
Már nem reméltem és meg sem kíséreltem
Vágyni és szeretni... de te becézgető
Szavakkal hívtál és didergő szívem
Felmelegítetted forró leheleteddel,
Aztán magamra hagytál és továbbálltál,
Sem megérteni, sem vállalni - nem tudtál.
Menj, igazad van. 
Nehéz már változtatni,
De hidd, hogy minden lehetett volna másként...
Végül is, megkísérlem, hogy ne legyek egy -
Elhagyott és tört életű macskakölyök.
(Balogh Géza fordítása)

Anna Leszicina: Macskakölyök

Vándor, ismét útra indulsz?
Újra régi álmod vezet?
Emlékszel még, hol van Hazád?
Tudod-e, hol szülőfölded?

Tudom, válaszolt a vándor,
Emlékszem, hogy tavasz végén
Gesztenyefák virágoznak
Az erdei ösvény mentén.

Mész ezen az ösvényen, míg
Kiérsz majd az erdő-szélre,
A berkenye bokrok után,
Kis égerfa áll elédbe.

Ott, hol fű-zöldjében kecsesen
 Faházikó áll egyedül
Ablak alatt egérre les
Macskakölyök egy kő mögül.
(Balogh Géza fordítása)